Gondolatok a folyók eredetének kérdéséről

Talán sokan, akik érdeklődést, vonzalmat éreznek a földrajztudomány, és (vagy) a Természet különleges, érdekes helyei, nevezetes geográfiai pontjai iránt, elgondolkoztak, álmodoztak már azon, hol is eredhet egy-egy nagy folyó, milyen érzés lenne ott állni, ahol az első vízcseppek felbukkannak, ahonnan a folyam hosszú útjára elindul. Természetesen az ilyen gondolatok inkább csak a nagyobb, legalább országosan jelentős, híresebb folyókkal kapcsolatban foglalkoztatták az embereket. De a lokálpatrióta léleknek kedves, vagy akár legkedvesebb lehet a saját, szerény kis faluja, vagy a táj, ahol nevelkedett, bármilyen kicsiny legyen is az a falu, vagy kevéssé ismert az a vidék. Éppígy a kis folyók is ugyanúgy a szívéhez tudnak nőni az embernek, mint a nagyok... - sőt, a kis folyók gyakran emberközelibbek is ezáltal, és mivel általában csak egy-két tájegységet érintenek, erősebben kialakul a környéken élőkben a "mi folyónk" érzése.

A gondolat, a vágy, hogy eljussunk folyónk születésének helyére, felbukkant szívünkben, a feladat tehát adott. Azonban, aki kutatta már vízfolyások eredetét, és mindezt azzal a tudományos igényességgel kívánta végigvinni, hogy a végén biztos legyen benne, hogy a hely, ahova kitartó kutatómunkája gyümölcseként végül eljut, tényleg "az a hely", - nos, az tudja már: a feladat nem ilyen egyszerű. Nem elegendő általában kézbe venni egy részletesebb térképet, kijelölni rajta a vízfolyás kezdőpontját, odautazni, felkeresni, és szép emlékekkel hazautazni, lelkünkben a felfedezés örömével: "Voltam OTT"... - bizony, odáig sokszor hosszabb és rögösebb út vezet.

Előfordulhat például, hogy kiderül: folyónk (általában) két másik nevű folyó egyesüléséből keletkezik (térképeink szerint). Ekkor két dolgot tehetünk: vagy elfogadjuk, hogy folyónk kezdőpontja X és Y forráság találkozásának helye, és ezzel megoldottnak tekintjük a problémát, vagy ha alaposabbak akarunk lenni, kiválasztjuk a nagyobb (bővebb vizű, vagy hosszabb) ágat, és ezen vizsgálódunk tovább felfelé. Ha ismét hasonló helyzettel találkozunk, akkor az előző lépést ismételjük addig, míg valami tényleges eredethez el nem jutunk. Ugyanakkor képzeljük csak el: máshol, hasonló esetben a folyó név szerint is végigkövethető, míg itt két folyóág találkozásából származtatják, pusztán a történelmi név hatóköre okán, miközben földrajzilag ugyanaz a helyzet... - érezzük, hogy itt valami sántít...
Természetesen, ha az összefolyó ágak közel azonos vízhozamúak, akkor bajban vagyunk, hacsak nem veszünk számításba egyéb hidrológiai, geográfiai tényezőket is. Így végül megtalálhatunk egy forrást, azonban a természettudós lelkületű emberben bizonytalan érzések támadnak: vajon hány valós és hány önkényes mérlegelési szempont vezetett el idáig, tényleg "ez-e AZ a hely..."?

A másik, gyakori és elgondolkodtató eset, amikor rövid kutatás után kiderül, van egy mellékfolyó, mely több vizet hoz (esetleg hosszabb, nagyobb vízgyűjtő területtel rendelkezik), mint a főfolyó. Bár, ha csak a hossz és/vagy a vízgyűjtő nagyságában van ilyen sajátos viszony, még nem jelenthet problémát (ahogy a Tisza-Szamos esetében sem). Hiszen a hossz, és a vízgyűjtő nagysága olyan hidrológiai jellemzők, melyek csak térképi méréssel határozhatók meg, tehát a természetben nem szembetűnőek. Viszont, ha a mellékfolyó vízbőségben is meghaladja befogadóját, az már rendszerint többé-kevésbé látványos különbséggel jár, és ha tudományos igényességgel akarunk eljárni, óhatatlanul fel kell tennünk a kérdést: akkor tehát hogyan tovább? Mert mitől "mellék-", ha nagyobb? Mitől "fő-", ha kisebb? A természetben tapasztalható valóságos helyzet számít, vagy a történelem során kialakult emberi - esetleg téves - elnevezések? Ha másként alakult volna a történelem, más lenne az elnevezés, akkor most máshol eredne ugyanaz a folyó? Miért befolyásolja a történelem menete ennyire a természettudományos igazságok felismerését, a dolgok rendszerezését, elnevezését?
Van, aki ilyen helyzetben különösebb gondolkodás nélkül elfogadja - mindössze egy érdekes vízrajzi helyzetet látva benne -, hogy a mellékág vízszállítása felülmúlja a befogadójáét, és a feladat szempontjából nem foglalkozik a kérdéssel tovább. De van, akiben kétségek támadnak. S kétségeinknek engedve felkereshetjük így a szóban forgó bővebb vizű mellékág eredetét, de a felfedezés örömét beárnyékolja az a tény, hogy véleményünkkel egyedül vagyunk, kutatásunk eredményével senki nem ért egyet, sem a tudomány művelői, sem a vízügyesek, sem a térképészek, sem a folyómenti lakosság...
Mennyit számít vajon a név, hogy mindenki csak ezt veszi alapul? Van olyan "magasabb igazság", amely értékesebb, mint néhány hidrológiai adat? A tudomány történetében sokszor előfordult, hogy átneveztek, vagy átkategorizáltak egy-egy jelenséget, mert közben a kutatások kiderítették, hogy a régi elnevezés téves volt, és az új jobban leírja a valóságos viszonyokat. Egy folyó esetében viszont más a helyzet. Neve átível a történelmen, ott él az emberek tudatában, lelkében, akár a települések nevében is, hatással van sok mindenre, hagyományokra, nemzetekre, országhatárok kijelölésére. Önkényes átnevezéseket vízrajzi alapon nagy hiba lenne erőltetni, tudtommal ilyenre még nem is volt példa. És, mivel egy folyó nem statikus természeti "objektum", hanem időben változó, élő "folyamat", akár pár évtized, vagy évszázad elteltével kiderülhetne, hogy mégiscsak a régi elnevezés a helyes, mert időközben az időjárás változásai, geológiai folyamatok, vagy emberi beavatkozások hatására a vízhozamviszonyok gyökeresen megváltoztak. Mit tehetünk hát? Fejet hajtva a történelem, a hagyományok és a közvélemény előtt, elmegyünk szépen a névleges eredethez, és ezzel minden megoldva...? Korántsem. Hiszen nem azért vagyunk (egy kevés) természettudós vénával megáldott amatőr folyókutatók, hogy megnyugodjunk, mert szellemünk másik, jelen esetben elnyomott fele tiltakozik bennünk, hogy "nem ez AZ...".

Ahhoz, hogy végre feloldjuk a problémát, és gondolataink nyugalmat találjanak, mélyebbre kell mennünk... - akár fel is kell adnunk néhány régóta belénk nevelt, lelkünkbe égett elképzelést, fogalmat, bármilyen szimpatikusak legyenek is.
Gondoljuk át újra magunkban a címben feltett kérdést: hol is ered tulajdonképpen egy folyó? De ehhez még alapvetőbb szintre kell visszamennünk: mi is valójában egy folyó?
Képzeljük el: mi történne, ha (például) a Duna forrásait a Fekete-erdőben elzárnák. Észrevennének ebből valamit a Duna mentén élők? Aligha. Olyan elenyésző mennyiség hiányozna a folyam medréből, ami még egy vízparti létesítmény időszakos szennyvízbevezetésénél, vagy egy alsó-ausztriai kis helyi, pár perces zápor befolyó vizénél is kevesebb talán. És folytathatjuk a gondolatsort: ha a Dunát ott "zárnánk el", ahol már Rába-nagyságú, valószínűleg ez sem tűnne fel még a bécsieknek sem. Pedig a hidak alatt áramló folyam ekkor már kizárólag a mellékfolyókból táplálkozna, de mégis ugyanolyannak tűnne, mint annakelőtte. És valóban ugyanaz? Előbb feltettük magunknak a kérdést: miért számít a név ennyire? Most ugyanígy megkérdezhetjük: miért számít az (igazi, vagy névleges) forrás ennyire?

El kell jutnunk ahhoz a gondolathoz, amit valójában minden földrajzi képzettség nélkül, józan emberi logikával bárki megérthet: a folyó egy adott pontján nem más, mint az adott ponthoz tartozó vízgyűjtő területről összegyűlt vizek összessége. És ezt a gondolatot nemcsak megértenünk - mert az nem nehéz -, hanem alkalmaznunk is kell, amikor az eredet problémáján törtjük a fejünket, és úgy gondoljuk, ellentmondásokat találtunk.
Világosan látnunk kell, ha szigorúan természettudományos alapon akarunk választ találni a kérdésre, akkor következetesen kell végigvinni a gondolatsort, nem megállni egy adott hidrológiai-elnevezési furcsaságnál. Ugyanis egy folyó tulajdonképpen nem ered sehol sem, vagy ha úgy tetszik, akkor "mindenhol". A teljes vízgyűjtő összes vízfolyása részt vesz az adott helyen szemünk előtt megjelenő folyó kialakításában. Egyik forrás sem fontosabb a másiknál (a legtöbb esetben), hiszen egy átlagos folyó vízhozamához képest rendszerint elenyésző még a legnagyobb forrásának hozama is. Kivéve néhány speciális esetet, amikor egy nagyon bővizű forrásból, vagy gleccserből már azonnal kisebb folyó keletkezik, - ez esetben annak az adott ágnak eredeteként tekinthetjük azt az egyetlen forrást. Természetesen ez is csak akkor igaz, ha csak a felszíni vizeket vesszük számításba... De ne menjünk most olyan "mélyre..."!
Tehát, ha igazságra szomjazó és konvenciókat áthágni akaró szellemünk legszívesebben megváltoztatná a folyók neveit, hogy egyezzen a "tudományos tényekkel", akkor meg kell értenünk, hogy az objektív igazság az: a "folyó eredete", és úgy általában a "folyó főága" fogalmak pusztán absztrakciók, melyek a történelem során alakultak ki, hogy segítsék a tájékozódást, a földrajzi környezetben történő könnyebb eligazodást, rendszerezést. Tehát ha továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy bizonyos beidegződéseket még mindig dédelgető lelkünk átérezze a "folyó eredetéhez eljutás" értelmünk fényében halványodó, de érzéseinkkel még melegen tartott örömét, akkor valójában (elvileg) mindegy, melyik ágon indulnánk el felfelé. Tehát nyugodt szívvel választhatjuk a név szerinti, illetve hivatalos folyóágat, hiszen az sem kevesebb a többinél még abban az esetben sem, ha némely mellékág találkozásuk pontjában bővebb vizűnek bizonyul. Így a köztudattal sem kerülünk ellentétbe, és a fenti gondolati utat végigkövetve mi sem érezzük azt, hogy "téves" helyen járnánk.
Mert egy folyó - nevével együtt! - valójában emberi alkotás. Anélkül a vízfolyás csak két ág találkozásától a következő találkozásig lehetne közelítőleg "ugyanaz". Utána már valami más, több.
És most csak a térbeli különbözőségről beszélünk, mert ha hozzávesszük ehhez még a hérakleitoszi gondolatot: "Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba" - hiszen időben is múlékony, sosem azonos már az előző pillanattal - akkor a kép tovább árnyalódik, és az állandóság legutolsó illúziója is szertefoszlik a megismerés világosságában.
Éppen egyedül a név az, mely eggyé kapcsolja, összefűzi a vízfolyások ("víztestek") földrajzilag ugyan összefüggő, de a valóságban fokozatosan eltérő sorozatát, melynek megalkotásában sok-sok forrás, szívárgó víz, csapadék, és emberi eredetű vízbevezetések is részt vesznek.
Egyedül a név az, mely egyfajta - egyezményes jellegű - állandóságot ad megfoghatatlanul változó folyóinknak.
Afféle "mágikus bélyeg", mely valóságot, vezérfonalat teremt számunkra a vizek illékony világából.
Tehát a név: "Duna", nem ugyanaz, mint a vízgyűjtő terület központinak tekintett vízfolyás-vonala. Mert ha vízrajzi értelemben tekintünk rá, akkor nincs konkrét forrása, hanem mindenhol ered, tehát tudományosan nincs sok értelme felkutatni... hacsak egyéb okok (határkijelölés, gyakorlati vízügyi érdekek, egyéb tudományos célú rendszerezési igény) nem teszi szükségessé. Viszont, ha a köztudatban élő "Duna" forrását szeretnénk megkeresni, a Dunáét, amely éppúgy átfolyik a bécsi hidak alatt, mint a budapesti partok között, vagy lentebb, a Vaskapu-szorosban, akkor kétségek nélkül menjünk el a Fekete-erdőbe, és érezzük át a folyam születésének felemelő és megható pillanatát...

Ameirgin